Történet

Egy tradíció 36 éve

Ipolyfödémes (Ipeľské Úľany) parányi község, amolyan végvár a lévai járás határán – az Óperenciás tenger innen már csak néhány nagyobb lépés, a hétmérföldes csizmában persze – a szomszéd Nagykürtösi járásba például már a busz sem jár át.

Ebben a mindössze 305 lakossal bíró falucskában a karácsony ünnepéhez – annak megannyi értéke mellett – egy különleges rendezvény is kapcsolódik. Ez idő tájt kerül megrendezésre ugyanis a Karácsonyi Sakkverseny, amelyhez manapság a szervezők nem kevés büszkeséggel és teljes joggal teszik hozzá a “tradicionális” jelzőt. Joggal, hiszen 2016-ban a 36-ik születésnapját ünnepelheti a verseny.

Tekintve a földrajzi és népességi adottságokat, óriási érték és érteket teremt a rendezvény, és annak 36 megszakítás nélküli éve. Az utóbbi években mindenki megtapasztalhatta, hogy a nagyvárosok milyen szédületes mértékben, szinte vákuumot teremtve szippantják fel a vidék lakosságát, munka avagy egyéb lehetőségek kimondott vagy kimondatlan ígéretével. Nem is beszélve a külföld vonzerejéről.

Ebben a felgyorsult, határok nélküli, dinamikus világban teremt egy levegővételnyi békés szigetet a karácsony, s annak részeként a sakkverseny, valamiféle mágikus katalizátorként szolgálva az emberi találkozásokhoz.

Vessünk egy pillantást a múltra, hogyan is születik egy évtizedeken átívelő tradíció…

A verseny kezdetei – mint jellemzően a kezdetek – nem voltak zökkenőmentesek. Az egész történet valamikor 1980-ban kezdődött, karácsony környékén, amikor egy baráti beszélgetés során a sakkról esett szó. Ekkor már a község polgára volt Bakó István, aki Kálaz községből nősült Ipolyfödémesre 1968-ban, s aki a sakk elkötelezett szerelmese volt és az is mind a mai napig. Amikor a fent említett beszélgetés során meghallotta, hogy a községben sakkoznak, felhúzta a szemöldökét. És ez a szemöldökráncolás egy más időszámítást indított a falu sakk-életében. Bakó István aktív munkás éveinek nagy részét Csehországban dolgozta le. Ahol – elmondása szerint – a karácsonyi időszakban több versenyre is sor került: sakk, asztalitenisz, stb. Ezek szolgálták egyrészt önmagát a sportot, másrészt pedig a kapcsolatteremtést, az értékes hangulatot.

Minden összecsengett: Csehországban karácsonykor sakkversenyek dívnak, az ominózus beszélgetés is ez időszakban történt, nem kellett sok hozzá, s Bakó István (a falubéliek ajkán egyszerűen Pista bá) szájából megszületett a verdikt: jövőre Födémesen sakkversenyt csinálunk…

Kétféle ígéret van, az egyikből lesz valami, a másikból kevésbé. Nos, Pista bá az előbbi csoportot erősítette, szerencsénkre. Aktív szervezkedésbe kezdett, némi kutatómunkával felderítette, hogy ki az, aki a faluban sakkozik – maga is meglepődött, mennyien -, s lelkesítette őket a verseny gondolatával. S 1981 karácsonyán létrejött az első Ipolyfödémesi Karácsonyi Sakkverseny, 12 résztvevővel. A falu sakkozói korábban egymástól elszigetelve, kisebb klikkekben játszottak, alig tudtak valamit egymásról. Most,  miután akadt egy személy, aki felvállalta a szervezést, mindenki őt akarta legyőzni. Nos, nem sikerült. Bakó István megnyerte az első, 1981-es sakkversenyt.

Ezek után azonban már volt támpont, hogy milyenek az erőviszonyok. Lehetett tudni, kik a jó, és kik a jobb játékosok. Formálódni kezdtek a személyes kihívások, mindenki felállíthatta a saját akadályát, amelyet legközelebb meg szeretne ugrani. Fontos lépés volt ez. A második, 1982-es verseny már lényegesen szorosabb küzdelmet hozott, igaz, még mindig Bakó István győzelmével.

A célok finomhangolása a következő évre trónfosztást eredményezett, az 1983-as verseny már Koncz János nyereségével végződött. Majd jöttek a következő évek, amikor a lankadatlan szervező, Bakó Úr, új lendületet próbált belecsempészni a sakkversenybe. Felvetette, mi lenne, ha a falu egyes részei küzdenének meg egymással. Alvég, Alsó Tabán, Felső Tabán, stb. Így kezdődtek az első csapatversenyek. Egészen más csapatszellemben játszani, mint amikor csak a saját győzelmünket helyezzük a fókuszba. Egység szerveződött, egymásért is izgultak a versenyzők. Új, izgalmas íz volt ez mindenkinek.

Innen már szinte önmagát kínálta a gondolat, hogy vendégcsapatokat is meginvitáljunk a rendezvényre – a verseny túlnőtte Ipolyfödémes határait. 1986 volt az első év, amikor csapataink között köszönthettük Ipolynyéket és a szomszédos Kelenyét, akikkel szemben Ipolyfödémes A és B csapata küzdött.

A kő, amelyet az építő elvetett, szegletkővé lett, a következő évben már Gyűgy és Ipolybalog csapata is emelte a sakktorna színvonalát. Ekkor történt az is, hogy az Ipolynyéki és a Gyűgyi csapat azonos pontszámot ért el, és az összes lehetséges pontszámítási módszer alapján is azonos pontszámot értek el, így csak egy további mérkőzés dönthette volna el a megfelelő helyezéseket. Végül, hosszas egyezkedés után megegyeztek abban, hogy a csapatok azonos, megosztott helyezést kaptak.  Izgalmas volt!

Ettől fogva igencsak színesnek mondhatóak a karácsonyi sakkversenyek. Sor került csak falu keretein belül rendezett versenyre – voltak csapat és egyéni versenyek, a színek megszűnni nem akaró ötletkavalkádja fémjelezte a szervezést. 1992-ben került sor az első olyan évfolyamra, amikor külön sor került az iskolások egyéni versenyére. Hasonlíthatnánk ezt ahhoz, mint ahogy a nagy futball-klubok utánpótlás csapatot szerveznek, ahol a tehetségeket kinevelik. A következő évben azonnal megmutatkoztak az eredmények, a felnőttek versenyében azonnal dobogós helyezést követelt magának az akkor 15-éves Jámbor István. A későbbi években, olykor kisebb-nagyobb szünetekkel, újra és újra teret kaptak a fiatalabb játékosok is, hogy megmérhessék erejüket.

Ha van ifi csapat, akkor újra szót kell ejtenünk arról a generációról is, akik az egészet elkezdték 1980-ban. 2004-ben, újításként, a csapatversenyben részt vett az Ipolyfödémes Öregfúk csapat, akik igazi veteránként küzdöttek meg a feltörekvő nemzedékkel. Ez volt az az év, amikor az Ipolyfödémesiek nem kevesebb, mint 4 csapattal képviseltették magukat (Öregfiúk, A, B, Ifi), s egyben megtisztelt bennünket Felsőtúr csapata is részvételével. Az Öregfiúk becsületére legyen mondva, keményen harcoltak, de az A csapat nem engedte ki a kezéből a győzelmet, így a veteránok a megtisztelő 2. helyet érték el.

Gyakran előfordult az is, hogy holtverseny alakult ki a résztvevők között. Ilyenkor a végső sorrend eldöntésére a Sonneborn–Berger módszert használtuk, amelyet mi egyszerűen koefficiens pontokként emlegetünk. Ennek lényege, hogy azonos pontszám esetén azt is figyelembe vesszük, hogy a versenyző ki ellen érte el a győzelmet. Nyilván egy erősebb játékos elleni pont értékesebb lehet, mintha egy gyengébb fél ellen győzedelmeskedtünk volna. Ezért, azonos pontszámok esetén összeadtuk azon játékosok pontszámát, akik ellen a győzelem született – ezzel született meg a koefficiens pontszám, ami általában eldöntötte a holtversenyt. Arra is volt azonban példa, hogy még így sem sikerült dűlőre jutni, ilyenkor az érintett játékosok további villámjátszmák segítségével döntötték el egymás között a versenyt. Határtalanul hősies küzdelmek voltak ezek.

Új színt jelentett, amikor 2013-ban külföldi vendégcsapat is részt vett a versenyünkön – megtisztelt bennünket ugyanis testvérfalunk, Fedémes csapata Magyarországról, akikkel már korábban elkezdtük a közös sakkozást, de a tradicionális karácsonyi sakkversenyünkön először szerepeltek ebben az évben.

Visszatekintve: annak ellenére, hogy kis községről van szó, egyáltalán nem mondható el, hogy az erőviszonyok és a szerepek kőbe lettek volna vésve, hiszen az egyéni első helyezettek között 10-nél többen is szerepeltek az évek során. Ez elmúlt évek eredményei megtekinthetők az alábbi weboldalon: http://www.ipelskeulany.sk/sakk/

2016-ot írunk, az idő halad, megállíthatatlanul – ahogyan a sakkban is. Aki tisztában vele, mit jelent sakkot időre játszani, az pontosan tudja, hogy az idő is egy figurának, mégpedig olykor meglehetősen értékesnek számít. Ha lejár, a meccset elvesztettük, még ha egyébként nyerő állásunk is volt. Tanulságos. Az életben is vagyunk ezzel így. Haladunk előre, és amikor már úgy tűnik, kezdünk nyerőre állni, lebillen az óra nyelve.

Szerencsére, ahogy a sci-fi író, Isaac Asimov mondta:

Az élet abban különbözik a sakktól, hogy a játék a sakk-matt után is folytatódik.

Akárhogy is, az Ipolyfödémesi Karácsonyi Sakkverseny-ek biztosan folytatódnak, most éppen a 36-ikkal, amelynek a az Ipolyfödémesi községháza nagyterme ad otthont, 2016.12.25-én, 14:00 órai kezdettel. Minden vendéget örömmel látunk.

2016. 12. 26, J. István

Close Menu